Bahama-szigetek

Csaknem 500 évvel ezelőtt a genovai hajós, Kolumbusz Kristóf a Bahama-szigetekhez tartozó San Salvador szigetén (más néven Watling-szigeten) lépett először az Újvilág földjére. Hogy pontosan hol, azt ma már nemigen tudjuk megállapítani, de a szigeten négy emlékmű is van, s állítólag mindegyik azt a helyet jelöli, ahol a nagy felfedező kikötött.
San Salvador egy a 700 sziget és a 2000 korallzátony közül, amely a Bahama-szigetcsoportot és az azonos nevű államot alkotja. A szigetcsoport 1200 km hosszú ívet képez Haiti nyugati csücskétől Florida délkeleti részéig. A szigetek az 5956 km2 területű, legnagyobb Androstól a lakatlan szigetekig igen különböző méretűek. A két legnépesebb sziget a New Providence, ahol a főváros, Nassau is fekszik, valamint a Nagy-Bahama sziget. New Providence a sűrűbben lakott: 171.540 lakosa van, pedig területe valamivel kisebb mint Nagy-Bahama szigeté, amelyen 41.040 ember él. E két sziget lakossága Bahama népességének a 75%-át jelenti.

Rabszolgák leszármazottai
A Bahama-szigetek népességének több mint 80%-a az Észak-Afrikából a 18. században behurcolt rabszolgák leszármazottja. A szigetek őslakosai az aravak indiánok voltak, akiket a spanyolok rabszolgamunkára Hispaniolára szállítottak. Maguk a spanyolok sohasem telepedtek le a Bahamákon, az első európai telepesek a 17. században Angliából a vallási üldözés miatt elmenekült puritánok, valamint kalózok voltak; ez utóbbiak jó rejtekhelyeket találtak az ezernyi titkos, jól védett horgonyzóhely között. Hozzájuk később az amerikai függetlenségi háborúban (1775-83) vereséget szenvedett királypártiak, majd még később az amerikai polgárháborúban (1861-65) legyőzött déliek csatlakoztak. Egy rövid, 18. századi időszaktól eltekintve a Bahama-szigeteket a 17. századtól kezdve a britek kormányozták egészen 1993-ig, amikor független államként a brit Nemzetközösség tagja lett.
A szigeteknek kevés természeti kincsük van; a bahamaiak évszázadokon át halászok és kis földeken gazdálkodó parasztok voltak. Egyedül a korallzátonyok között folytatott szivacshalászatból származott bevételük. Ám az 1950-es években döntő változás következett be a szigetvilág gazdasági életében.
Kihasználva az Észak-Amerikához való közelséget, a forró, napos, de mégis nedves klímát, a fehér homokos strandokat s főleg a tengert, amelyet itt a Golf-áramlat mindig langyosan tart, bahamai és külföldi üzletemberek az idegenforgalom nagyszabású fejlesztésébe kezdtek. Ma már mintegy 3,5 millió turista látogatja a Bahama-szigeteket évente – főleg az Egyesült Államokból – s, a turizmus lett a gazdaság alapja, amely a munkaerő mintegy 40%-át foglalkoztatja.
Az egyik legnagyobb idegenforgalmi beruházás Freeport City-Lukaya kifejlesztése volt, Nagy-Bahama sziget nyugati csücskén. Ez a terület eredetileg kietlen, fenyőerdőkkel borított vidék volt, míg egy Wallace Groves nevű amerikai pénzember engedélyt nem kapott a bahamai kormánytól a térség idegenforgalmi és ipari övezetté való fejlesztésére. A négy hektáron elterülő Freeport City-Lukaya ma a Karib-szigetek legnagyobb üdülőkörzete hotelekkel, kaszinókkal, villákkal, kellemes homokstrandokkal és nemzetközi bazárral. Mélytengeri kikötője mellett gyógyszergyár, cementmű, nagyobb kőolajfinomító és átrakó állomás létesült.
Nagy-Inagua szigeten van a világ legnagyobb olyan üzeme, ahol napfénnyel szárított sőt termelnek. New Providence homártelepe exportigényeket elégít ki. A kormány támogatja a mezőgazdaságot, főként Andorson, mert szeretné az országot minél hamarabb önellátóvá tenni. Japán tőkével nagy citruslé feldolgozó üzem létesült, és 8.090 hektáron telepítettek citrusféléket.
A bahamai törvények mentesítik az egyéneket és a társaságokat a jövedelmi és örökösödési adótól, ezért több mint 390 bank és nagyvállalat települt ide az országba. Nassau az eurodollár egyik kereskedelmi központja, amely a londonival vetekszik. Üröm az örömben, hogy az országot kapcsolatba hozták a drogkereskedelemmel, bár a kormány az Egyesült Államok nyomására megtette már az első lépéseket ennek letörésére.
A Bahama-szigetek fő központjai, New Providence és Nagy-Bahama sziget már felkészültek a turisták fogadására és az üzleti életre, de számos más sziget, amelyeket „családi szigeteknek” vagy ”külső szigeteknek” neveznek, alig érintettek az utóbbi évek változásai.
A New Providence-től keletre lévő Eleuthera-szigetek mellett fekvő kis Spanish Wells nagyobbrészt az első puritán telepesek leszármazottaiból álló lakossága 300 éven keresztül megőrizte különállását és identitását. A Kis- és Nagy-Abaco-sziget mesteremberei még ma is úgy építik hajóikat, ahogy őseik tették századokkal ezelőtt. George Town a Ráktérítőn fekvő Exuma-csoportban máig megtartotta szigeti székvárosi jellegét.
Említést érdemel még a kicsiny Bimin-csoport, ahol Ernest Hemingway amerikai író egy darabig élt. Cat-szigeten, a Bahamák legkeletibb tagján van a szigetállam legmagasabb pontja, a mindössze 63m magas Alvernia-hegy. Andorson, New-Providence-től nyugatra több mint 110 úgynevezett kék lyuk van. Ezek mindenütt megtalálhatók a Bahamákon, de Andorson van belőlük a legtöbb. A lék lyukak olyan széles, meredek falú szárazföldi alagutak, amelyekben a sziget korall alapjain keresztül a tenger felemelkedik.
Ennél is impozánsabb az andorsoni korallzátony a sziget keleti partján. Hosszúsága 200 km, és nagyságban a második az ausztráliai Nagy-korallzátony után.